Amikor Irak elfoglalja Kuvaitot 1990 augusztusában, egy addig érzéketlen indiai üzletember lesz a szóvivője (és egyben megmentője) több mint 170.000 az országban rekedt honfitársának. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Alternatív magyar cím: Légi híd
megnézem lentebb
-
Rendezte: Raja Krishna Menon
-
Írta: Raja Krishna Menon
-
Szereplők: Akshay Kumar, Nimrat Kaur, Taranjit Kaur, Sameer Ali Khan, Inaamulhaq, Purab Kohli, Prakash Belawadi, Feryna Wazheir, Ninad Kamat, Kumud Mishra, Nissar Khan, Avtar Gill, Gunjan Malhotra, Pooja Nair, Lena
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Akshay Kumar évi 4-5 filmjéből egyre több az olyan, ami megőrzésre érdemes, újranézésre pedig egyenesen ajánlott. Ha jobban belegondolok, akkor a Gabbar is Back, a Baby és a Brothers után itt egy újabb gyöngyszem, amit a most már tényleg elsők között jegyzett szupersztár gond nélkül kirázott az ingujjából. Pedig nem lehetett könnyű dolga, mert a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, bár nem egy konkrét, hanem mindjárt két személyből összegyúrva. A Kuvait lerohanása utáni időszakban ugyanis két indiai üzletember pénzt és fáradságot nem kímélve elérte, megszervezte, kiharcolta, hogy az országban rekedt 170 ezer honfitársukat kimentsék onnan. Nem túlzó az állítás, hogy minden idők legnagyobb kimenekítése volt ez. Úgyhogy a sztori is érdekfeszítő, Akki játékára pedig tényleg semmi panasz sem lehet. Először hozza a könyörtelen, csak a profitra gondoló businessmant, aki nem igazán törődik a felesége érzelmeivel, még a látszat szintjén sem, aztán a villámháború sodrában percek alatt át kell értékelnie saját ideológiáját, mikor szeme láttára végzik ki a sofőrjét, és hirtelen olyan csapdahelyzetben találja magát, amiből először nem látni a kiutat, majd amikor lehetősége lenne elmenekülni, akkor már a többi indiai miatt nem teszi meg, felébredt a lelkiismerete. És ekkor már a családja ellenében is úgy dönt, hogy marad, és megtesz mindent, amit emberileg lehetségesnek gondol. Lenyűgözően korrekt film volt, el tudom képzelni, hogy a valóságban is elhangozhattak ezek a párbeszédek, megtörténhettek ezek a sorscsapások, amely egyes szereplőkkel megtörtént a film alatt. Igyekszik nem patetikus lenni, de persze azért néhol túlcsordul a pohár, az indiai filmgyártás még nem teljesen tudta levetkőzni azt, hogy lehet úgy is valami hazafias, hogy nem kell állandóan hangoztatni.
Nimrat Kaur teljes jogú partnere volt Akkinak, személy szerint nagyon fájlalom, hogy ilyen kevés lehetősége volt idáig megmutatni, milyen jó színésznő (idáig a The Luncboxban brillírozott hatalmasat). És nagyon örültem Purab Kohlinak, aki teljesen eltűnt a látókörömből a 2008-as Rock On!! óta, pedig nem tucatkarakter.
10 pontos film!