Az Any Body Can Dance 2 című indiai zenés film a Fictious Dance Group történetét meséli el. A tánccsoport felemelkedését, majd széthullását, s az ezt követő hősies küzdelmüket tekinthetjük meg, mely a rivaldafénybe való visszakerülést célozta meg. Minden álmuk az volt, hogy visszaszerezzék az elveszített büszkeségüket és a nekik járó dicsőséget. Hogy sikerült-e? A filmből kiderül…
Alternatív magyar cím: Bárki tud táncolni 2
Első rész: ABCD (Any Body Can Dance) (2013)
Harmadik rész: Street Dancer 3D (2020)
megnézem lentebb
-
Rendezte: Remo
-
Írta: Remo, Mayur Puri
-
Szereplők: Shraddha Kapoor, Varun Dhawan, Lauren Gottlieb, Prabhudheva, Elicia Stokes Navarro, Pooja Batra, Christine Vienna, Phillip Allen Hall III, Cesar Lazcano, Brian Blu, Dharmesh Yelande, Tala Marie, Tom Bonello, Jineet Rath, Frances Rose Padunan
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Mindig félve ülök le, ha egy nagy kedvencnek elkészül a második része. (A Step Up-ról már ki tudja hányadik bőrt húzzák le, egyre rosszabb eredménnyel.) Persze két eset lehetséges, vagy jó/jobb lesz, mint az első, vagy csalódás. De ilyenkor semmiképp sem tud közömbös maradni az ember. Hát, ezúttal mélységes csalódás ért, a film vége felé az elkeseredés bennem olyan méreteket öltött, hogy dühöngtem. Ami azért fura, mert mégiscsak egy filmről van szó, és ez nem tartozik a létfenntartó eszközök közé. De hogy ennyire elcsesszék a szórakoztatásomat, az eléggé ki tud borítani.
Pedig Bollywood nem kezdő ebben, a legtöbb esetben a folytatásnak szinte semmi köze az első részhez, néha a színészek ugyanazok, de már más néven, néha még a színészeket is lecserélik (Goolmal, Housefull, Murder stb.). Van amikor a címen kívül semmi közös nincs a folytatással, van amikor azért az alaphangulatot, vagy koncepciót megtartják. Itt ez utóbbiról lenne szó, de bár ne tették volna.
Persze a végén ott volt a kiírás, hogy Suresh és Vernon története, akik eljutottak Las Vegasba a World Dance Championship-re. Hát… biztos nem így történt.
Az eredeti ABCD akkorát robbant, hogy benne volt a levegőben, folytatni fogják. Persze ezúttal már húzóneveket is tettek bele, pedig szerintem az egyik bája éppen az volt, hogy noname színész-táncosok vitték a prímet. Áthoztak pár táncost (Dharmesh Yelande, Lauren Gottlieb, Punit Pathak), de arra építették a sztorit, hogy a Varun Dhawan/Shraddha Kapoor páros majd jól felhúzza a produkciót. Nos, éppen ők voltak a leggyengébb láncszem. No, meg Prabhu Deva, akit amúgy imádok, de ebben a műsorban fogalmam sincs miért szerepeltették, és miért pont ezt a fajta karaktert adták neki. Nem bírta eladni a szerepet. Az előbb említett páros pedig csak ott volt. Nekik kellett volna a katalizátor szerepét eljátszaniuk, de egy csorba bögrében több dráma van, mint bennük. Semmilyen kötődést nem láttam közöttük, és a professzionális tánctudás durván nem elég, ha egy filmnek sztorija is van. Bár ennek az sem volt. Na, jó, volt némi sztori-morzsa, de se eleje, se vége, se füle, se farka. Belecsaptak egy „majd-mi-megmutatjuk”-hőzöngésbe, aztán átment szimpla nyavalygásba. És a forgatókönyvíró rendesen belegabalyodott, mert Lauren Gottliebről a végén nem tudtam eldönteni, hogy amerikai-e, vagy indiai származású amcsi. Ellentmondásos volt az egész.
Dharmesh Yelande sokkal több volt az elsőben, itt nem hagyták, hogy kibontakozzon. Punit Pathakot meg megint bedobták a tragikus sarokba, alig vártam, hogy haldokolva összeessen, persze azért odáig nem fajult a dolog. De nagyon erőltetett-szaga volt, na!
Táncfilm, tehát beszéljünk a táncról. Az volt. Olyan… semmilyen. Összecsapott koreográfia, amilyen ugra-bugrákat még én is tudnék, ötlettelen, savanyú, és szerintem összelopkodott (hajazva a filmre, ami pont egy plágiummal kezdődik). A rendező Remo D’Souza az egyik legnevesebb koreográfus, aki ezek szerint a saját filmjéhez csak csapnivaló táncokat képes összeütni. Maradjon csak az eredeti szakmájánál. Prabhu Deva pedig villantott egyet a zsenialitásából, és részéről be volt fejezve a dolog.
A zene fontos, beszéljünk arról. Hát… az siralmas volt. Az ABCD minden dala belekarcolódott az agyamba, ha egy taktusát meghallom, már tudom hol hangzott el, látom magam előtt a mozdulatokat, érzem a zene lüktetését, és némelyik dalt ma sem bírom sírás nélkül végighallgatni. Ebben a filmben viszont nem volt egy eredeti ötlet sem. Leporolták az ABCD-sikereket, kicsit megmixelték, felturbózták, aztán egyed meg, hülye rajongó. Hát nem. Én bizony kiköptem. Sachin-Jigartól azért ennél jóval többet vártam volna.
Alig vártam, hogy vége legyen, és úgy nyomtam meg a DELETE gombot, hogy csak úgy füstölt!