Bommarillu – Babaház (2006)

Az első jelenetben egy apa totyogó fiának kezét fogja, ez helyes, és jó dolog. De mi van akkor, ha nem engedi el a kezét, még akkor sem, amikor a fiú már 24 éves? Ez a legnagyobb gondja Siddhunak (Siddharth Narayan) is, akinek az életére teljesen rátelepszik az apja (Prakash Raj). Helyette dönt mindenben, milyen inget vegyen, hogyan egyen, milyen munkát végezzen, és ki legyen a felesége. Ez az elnyomó szeretet persze kiterjed a teljes családra, és lassan megfojt mindenkit. Siddhu szinte kétlaki életet él, odahaza csendes, szófogadó, némán tűr, a barátaival viszont dorbézol, iszik, és olyankor nagyon csúnyán káromkodik. Elhatározza, hogy két dologban nem enged, a karrierben, és a szerelemben. Az elhatározást persze nem követi tett, ehelyett csendesen elszenvedi az elrendezett házasság eljegyzési partiját. És ekkor találkozik Hasinival (Genelia D’Souza), illetve összekoccan a fejük. Ebből aztán újabb összekoccanás lesz, majd egy kávé, süti, randevú, és egyszer csak Siddhu abban a helyzetben találja magát, hogy fülig szerelmes.

 megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Bhaskar

  • Írta: Rajasimha, Bhaskar

  • Szereplők: Siddharth, Genelia D’Souza, Prakash Raj, Srinivasa Rao Kota, Jayasudha, Dharmavarapu Subramanyam, Suneel, Brahmanandam, Tanikella Bharani, Neha Bamb, Murali Mohan, Chitram Seenu, Ravi Verma, Surekha Vani, Satya Krishnan

2 comments on “Bommarillu – Babaház (2006)

  1. A címe sokatmondó Bommarillu – Babaház, ahogy az alcíme is: Love Makes Life Beautiful – A szerelemtől szép az élet.
    Siddhu az elnyomó apai szeretet árnyékában csendesen eltűri, hogy elrendezett házassága legyen, tétován végigcsinálja az eljegyzést is elképesztően népes családja körében, amikor összekoccan a feje Hasinival és menthetetlenül szerelmes lesz. Hasini családja mindössze egy részeges apából áll, ő maga cserfes, mindenkit név szerint ismerő főiskolás lány, aki lóg az órákról, vigyáz a gyerekekre, minden templomnál megáll imádkozni, elbeszélget a koldusokkal, kilométereket utazik egy jó kávéért, és nem tud lakatot tenni a szájára. Ha szomorú, akkor kicsit kevesebbet beszél, de nem sokkal, amúgy pedig be nem áll a szája. Úgyhogy kettejük szerelme nem sokáig marad titok, Siddhu apja előtt sem, és itt még csak a film felénél járunk…
    Nem romantikus dráma, bár vannak benne könnyes részek is, de nagyrészt vígjáték. Prakash Raj megint nem gonosz szerepben, de (nem zakkant) apukaként megállja a helyét, főleg abban, hogy tényleg elnyomja az egész családot. Szuper alakítás!
    Genelia D’Souza akkor igazán jó, amikor cserfes főiskolás lányokat kell alakítania, ebben igazán nagyszerű (pl. Jaane Tu… Ya Jaane Na), itt pedig nagyon-nagyon szeretnivaló volt. Siddharth Narayan (most már csak a Siddharth nevet használja) alakítását már a Rang De Basantiban is megjegyeztem, ott is egy apa árnyékában élt, az a film viszont tényleg dráma volt, ehhez képest, de nagyon-nagyon jó volt a Anaganaga O Dheeruduban is. És egy másik drámai film, a 180 meg teljesen az ő játékára épül. A dalok fülbemászóak, a táncok aranyosak voltak, de leginkább a történet, a cselekményvezetés, a dialógok (némelyik határozottan ütősre sikeredett!) és a színészi játék, ami igazán megfogott. Sokszor nézős!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük