Black – Sötétség (2005)

Michelle kicsi babaként egy betegség után megvakul és megsüketül. Bár szülei szeretettel óvják és nevelik, a lány kezelhetetlenül erőszakos és változékony természete egyre nehezebbé teszi életüket. Ezt csak tetézi, amikor megszületik Michelle húga, Sara. Apja már azon van, hogy egy intézményre bízza a kislányt, ám ekkor megismerik Debraj Sahait, a vakokkal és süketekkel foglalkozó idősödő tanárt. Debraj különc ember, és nyers módszerei nem nyerik el az édesapa tetszését, el is küldi a háztól. Debraj kikönyörgi Michelle anyjától, hogy míg férje üzleti úton van, hadd maradjon még. És megtörténik a csoda, utat talál Michelle zárt és sötét világába.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Sanjay Leela Bhansali

  • Írta: Sanjay Leela Bhansali, Prakash Kapadia

  • Szereplők: Amitabh Bachchan, Rani Mukerji, Shernaz Patel, Ayesha Kapoor, Dhritiman Chatterjee, Sillo Mahava, Chippy Gangjee, Mahabanoo Mody-Kotwal, Salomi Roy Kapur, Kenny Desai, Arif Shah, Bomie E. Dotiwala, Jeroo Shroff, Bomi Kapadia, Kamal Adib

2 comments on “Black – Sötétség (2005)

  1. Tudtam, hogyha Sanjay Leela Bhansali filmet nézek, akkor felkészülhetek mindenre. A legutóbbi tőle látott Hum Dil De Chuke Sanam bizonyos fokig csalódás volt, bár még soha ilyen szépen bemutatott Budapestet nem láttam (Olaszországként).
    Nagyon ritkán rendez, pl. ezután 3 évvel később megrendezte minden idők legsikeresebb Devdas-át (Shah Rukh Khan és Aishwarya Rai őrületes kasszasikert éltek át, mai napig játsszák az indiai mozik). Újabb 3 év, Black. Két évvel később a Saawariya (Örök szerelem), majd három évvel később a Guzaarish (Kívánság). Ez utóbbi nálam a top 10-ben szerepel, Hrithik Roshan egyik kimagasló alakítása miatt is. Ez 2010-ben volt, aztán 2013-ban végre mozikba került a Goliyon Ki Raasleela Ram-Leela, az egyik legjobb Rómeó és Júlia adaptáció, majd 2015-ben egy történelmi drámával jelentkezett a Bajirao Mastanival, érdekes módon mindkét filmben Ranveer Singh és Deepika Padukone volt a főszereplő.
    Szóval Sanjay Leela Bhansali eléggé keveset ügyködő rendező, szinte már Terrence Malik szófukarságához mérhető, bár mostanában megjelenését három évről lecsökkentette két évre, az indiai rendezőkhöz képest látványosan keveset rendez, viszont azok mindegyike egyrészt kasszasiker, másrészt hónapokig beszédtéma a mozirajongók között.
    Kíváncsian indítottam el a Black-et, mert abban biztos voltam, hogy a képi világa megragad, de érdekelt, hogy a történet is elér-e a szívemig, mint a Guzaarish-é.
    Az ajánlás olvasásakor már tudtam, hogy igen. A filmet Helen Keller emlékére ajánlották. (Hírnevét annak köszönheti, hogy ő volt az első süket és vak diák, aki diplomát szerzett).
    Minden színésznő álmodozik egy ilyen szerepről, Rani Mukerjinek megadatott. El kellett játszania a sötétséget (BLACK), ahogy fokozatosan kijut a fényre tanára, Amitabh Bachchan segítségével. De Bollywood nagy öregének is hálás volt ez a szerep, mert azonkívül, hogy az alkoholista, mégis csontja mélyéig elkötelezett tanár erejét, hitvallását, makacsságát bemutatni számára nem feladat, de fokozatosan leépülni az Alzheimer kór miatt, és eljutni abba a sötétségbe, ahonnan tanítványát kivezette (csak számára nem a látás-hallás sötétsége, hanem az elme feketesége), színészkirálynak való kihívás.
    Mindketten csillagos ötösre vizsgáztak. A filmet pedig érdemes megnézni, mert igazán nagyszerű alkotás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük