Bhoothnath Returns (2014)

Korrupt politikusok versengése a szavazókért Mumbai Bádogvárosában, a nyomornegyedben, ahova a turisták is csak azért vetődnek el, hogy megnézzék honnan jött a Gettómilliomos hőse, a szegénységre, koszra stb. kíváncsi afféle katasztrófa turisták. Ebbe a környezetbe csöppen galamblelkű szellemünk és haverkodik össze egy utcagyerekkel, akinek jól felvágták a nyelvét, és akinek helyén van az esze, afféle túlélő típus. Egyszer csak megszületik a nagy ötlet: szellemet a politikába! Jobb képviselőjelöltnek ígérkezik, mint az élők, még arra is rá tudja venni a lakosságot, hogy aki csak teheti, elmenjen szavazni, szimplán azzal, hogy a hívei nem állnak szóba azokkal, vagy nem szolgálják ki azokat, akiknek nincs szavazó kártyájuk. A történet folytatása már nem annyira családi film, mint az első rész, inkább politikai, hiszen ezen a vonalon van mondanivalója, akár még nekünk is.

Alternatív magyar cím: Nath, a szellem visszatér 

Első rész: Bhoothnath (2008)

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Nitesh Tiwari

  • Írta: Nitesh Tiwari, Piyush Gupta

  • Szereplők: Amitabh Bachchan, Boman Irani, Parth Bhalerao, Sanjay Mishra, Usha Nadkarni, Usha Jadhav, Anant Jog, Shankar Sachdev, Vijay Maurya, Subrat Dutta, Mukesh Bhatt, Kurush Deboo, Kamlesh Sawant, Ajay Jadhav, Farah Ahmed, Shah Rukh Khan

2 comments on “Bhoothnath Returns (2014)

  1. Tulajdonképpen az első rész és e között csak a főszereplő az összekötő, minden más totál más, a történet hangulata, a szereplők, a zene stílusa. Egy pillanatra azért feltűnik Shahrukh Khan is, csak úgy emlékeztetőül. Ezen a filmen nem nagyon tudtam nevetni, alig-alig vidám, inkább valahogy drámai volt a hangvétele, eleve a témaválasztás nem túl vicces: korrupt politikusok versengenek a szavazókért Mumbai nyomornegyedében, Dharaviban, ahova a turisták is csak azért vetődnek el, hogy megnézzék honnan jött a Gettómilliomos hőse, a szegénységre, koszra stb. kíváncsi afféle katasztrófa turisták. Ebbe a környezetbe csöppen az első részben megismert galamblelkű szellemünk, akit egyszerűen kitettek a túlvilágról, mivel nem volt elég félelmetes szellemnek, és visszapaterolták a földre, hogy most aztán tényleg ijesszen meg valakit. Mit ad isten, megint kisbarátra lel, ezúttal egy élelmes utcagyerekkel haverkodik össze, akinek jól felvágták a nyelvét, és helyén van az esze, afféle túlélő típus. Aztán az események sodrában egyszer csak megszületik a nagy ötlet: szellemet a politikába! Jobb képviselőjelöltnek ígérkezik, mint az élők, nem lehet megölni, nincs értelme megvesztegetni, és még arra is rá tudja venni a lakosságot, hogy aki csak teheti elmenjen szavazni, szimplán azzal, hogy a hívei nem állnak szóba azokkal, vagy nem szolgálják ki azokat, akiknek nincs szavazó kártyájuk. (Amivel valójában az indiai mozinézőket próbálják kicsit jobb belátásra bírni, hogy vegyék komolyabban a közeledő választásokat, és éljenek a szavazati jogukkal.) A történet folytatása már spoiler lenne… ezért csak annyit, hogy én nem tartom annyira családi filmnek, mint az első részt, inkább politikainak, hiszen ezen a vonalon van mondanivalója… akár a mi részünkre is. Ez a rész közel sem gyerekfilm, bár a szellem mellett a másik főhős ismét egy gyerek, de ezúttal nagyon komoly témákat vet fel a történet, és a vége felé átmegy színtiszta propagandába (bár ezt nagyon kedvesen és aranyosan teszi) és mindenkit szavazásra buzdít. Nem tudom, hogy mi igaz abból, amit Boothnath Svéd- és Finnországról mondott, de én se voltam az utóbbi időben szavazni, mert leginkább Miki egérre adnám a voksomat, ha lenne ilyen opció.
    Amitabh Bachchan mellett egyértelműen Parth Bhaleraonak áll a zászló, a kiskölyök elképesztő. Mintha mindig is kamerák elé termett volna, természetes, szemtelen, üdítően friss és ártatlanul csibészes (vagy csibészesen ártatlan?). A Gettómilliomos gyerekszereplői után itt az utánpótlás, remélem vele nem az történik, mint az előbb említettekkel (ugyanúgy a gettóban élnek, ugyanolyan nyomorban). Boman Irani pedig nagyon komolyra vette a figurát, szerintem kezd olyan szerepek után kutatni, ahol megmutathatja a sötétebbik énjét is. Itt nagyon az lett, a végén már rettenetesen utáltam. Shahrukh Khanra számítottam, mert megemlíti a stáblista, de ahogyan beleszőtték a történetbe, az nagyon frappánsra sikerült, viszont meglepett Anurag Kashyap filmrendező (úgy látszik rájöttek, hogy van színészi vénája is, a Trishna után ez a második filmje, amiben önmagát alakítja, mégis színészkednie kell, és még később a Happy New Year-ban előadott jelenetéért jár neki egy nagy piros pont), és szám tátva maradt Ranbir Kapoortól. Tudtam, hogy társadalmilag elkötelezett, de ahogyan ezt viccesen előadta, az maga volt a csúcs! Aki vígjátékot akar nézni, ne ezt vegye elő, de ha komolyan el akar gondolkodni olyan igazságokon, amelyek egyetemesek, akkor rajta!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük