Charant (Ram Charan Teja) traumatikus élmény éri gyerekkorában, mikor apját meggyilkolják a szeme láttára, édesanyját pedig életveszélyesen hasbaszúrják. Szinte azonnal börtönbe kerül, mert elvállal egy gyilkosságot, hogy megmentse az anyját, akinek a kórházi költségeit a valódi gyilkos (aki vele egykorú gyerek) apja kifizeti. Tizenkét év fegyház után szabadulva rájön, hogy az anyja évekkel ezelőtt meghalt. Bangkokba utazik, és elvállal egy idegenvezetői állást. Itt találkozik újból Sanjanával (Neha Sharma) – egy milliomos vállalkozó (Prakash Raj) lányával – akibe reménytelenül, és távolról szerelmes. A rettenetesen elkényeztetett lány barátnőivel szervezte a nyaralást, amely (köszönhetően a kibírhatatlan természetének is) hamarosan folyamatos üldözésbe, és menekülésbe torkollik. Hogy hogyan esnek szerelembe, és Charan hogyan áll bosszút azon emberen, aki felelős az apja haláláért, erről szól a történet.
Alternatív magyar cím: Gepárd
megnézem lentebb
-
Rendezte: Puri Jagannadh
-
Írta: Puri Jagannadh, Harish Shankar
-
Szereplők: Ram Charan, Neha Sharma, Prakash Raj, Ashish Vidyarthi, Dharmavarapu Subramanyam, M.S. Narayana, Brahmanandam, Ali, Pragathi, Sayaji Shinde, Uttej, Ganesh, Babloo, Tanikella Bharani, Surya
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Ram Charan Teja (most már csak Ram Charan) legelső filmje, és mindjárt akkorát robbant, hogy semmi idő alatt ugyanazon a sztárszinten találta magát, mint addigra legendává ért unokatestvére, Allu Arjun. A debütáló szerepek mindig nehezek, hiszen elsőre meg kell találni azt a karaktert, akinek az eljátszásával meghódítja a közönség szívét. Nem tudom, hogy neki mennyi beleszólása volt a karakter formálásába, de Puri Jagannadh rendező minden filmjében erős, szuggesztív egyéniség a főhős. Ahogy ebben a filmben is.
Charan (a tartalom leírásban valamiért Chirant írnak) egyszerre sebezhető és érzékeny lélek, ugyanakkor 12 év börtönnel a háta mögött elég erős ahhoz, hogy egy nagyon részletesen kidolgozott bosszútervet hajtson végre. És miközben arra készül, hogy revansot vegyen szülei meggyilkolásán, szerencsétlenségére beleszeret a végtelenül önző, elkényeztetett úrilányba, Sanjanába. Van egy jelenet a filmben, amikor a sors fintora egy lakatlan szigetre vezérli őket, itt nosztalgiázva gondoltam egy szintén elsőfilmes fiatal fickóra, Hrithik Roshanra, aki hasonló gyötrelmeket élt át az imádott kedvessel, és irtózatosan nagy kasszasikert aratott vele (Kaho Naa… Pyaar Hai, 2000). Puri Jagannadh rendezői zsenialitása megmutatkozik abban is, hogy a kezdő színész elfogódottságát a bátortalan szerelmi jelenetekben használta fel, ettől aztán Ram Charan vonzereje még inkább szembetűnő lesz. Persze a zsigeri jóképűség még senkit sem tett sztárrá (gondolok itt Harman Bawejára, aki a kamera előtt olyan, mint egy robot, és ettől egy csapásra oda lesz a modell-kinézet), de Ram nem akárhonnan jött, apja, Chiranjeevi minden idők legnagyobb telugu sztárja, saját idejében hisztérikusan rajongtak érte, volt kitől tanulnia a fiúnak. Mostanra be is érett, bár személy szerint mélyen fájlalom, hogy nem forgat olyan sűrűn, mint Allu Arjun, és némelyik választása valóságos fiaskó, de üsse kő, első filmje után én Ram Charan fan lettem.
Partnere Neha Sharma hiába ad bele apait-anyait, és tényleg nagyszerűen megoldja a feladatát, nem tudott olyan sztár-közegbe felkapaszkodni, mint Ram, és azóta sem találták meg a jobbnál jobb főszerepek.
Akit még meg kell említenem, Sanjana apjának szerepében Prakash Raj, aki ismét nem negatív szerepet játszik, érdekes, hogy a neki megírt apa-figura szerepek mindig olyan telitalálatok, amelyektől csak még inkább úgy érzem, hogy ez a pasi bárkit el tud játszani.
A zenék nagyon jók, és a táncok meg frenetikusak, Ram már első filmjében megmutatta, hogy gumiból vannak a lábai.