Anand Kishore (Ajay Devgn) építész, aki a feleségével Kavitával (Mahima Chaudhary), valamint az egyetlen örökbe fogadott lányával Nehával (Akshita Indalie Garud-Jainos) éli boldog és nyugodt életét Delhiben. A meghitt családi élet egyből a feje tetejére áll, amikor Kavita megtudja, hogy a lányát egy Nandita Rai (Kajol) nevű nő látogatja az iskolában minden nap. Bár Neha ragaszkodik ahhoz, hogy Nandita egy kedves „néni”, azonban Kavita nagyon ideges, és találkozik Nanditával. Akkor tudja meg, hogy Nandita a biológiai anyja Nehának.
Alternatív magyar cím: Mi a szív?
megnézem lentebb
-
Rendezte: Prakash Jha
-
Írta: Prakash Jha, Mangesh Kulkarni
-
Szereplők: Ajay Devgn, Mahima Chaudhry, Kajol, Chandrachur Singh, Farida Jalal, Laxmikant Berde, Akshita Garud, Mohan Joshi, Anant Mahadevan, Avtar Gill, Rajendra Gupta, Dinesh Hingoo, Achala Sachdev, Achla Sachdev, Arun Bakshi
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Szeretem azokat a bollywoodi filmeket, amelyek kevés szereplővel játszódnak. Itt (néhány apróbb szereptől eltekintve) négyen szerepelnek, plusz még egy gyerek. És emiatt sokkal több lehetőségük van a színészeknek kibontakozni. Kajol amúgy is mindig ezer százalékos teljesítményre képes, ha drámáról van szó, és ezúttal férjével (bizony, az év februárjában házasodtak össze, a film bemutatója szeptemberben volt) Ajay Devgnnal szerepel. Ráadásul nem, mint férj és feleség, hanem Kajol pont a felesleges harmadik szerepét tölti be. Persze ez nem lenne Bollywood, ha nem tudnák az egészet tragikus tartalommal megtölteni. No semmi halálos betegség, baleset, vagy ilyesmi, hanem pusztán a választás és döntés nehézsége, és hogy valaki biztos, hogy rosszul jár (és egy ideig úgy tűnik, hogy senki sem jár jól), aztán persze a legkisebb szívfájdalommal próbálják megoldani. Kajol ebben mindig is nagy volt. A törvényes feleség szerepe Mahima Chaudhrynak jutott, aki szokás szerint modellként kezdte, és bár nem sok filmben szerepelt férjhezmenéséig, némelyikkel egészen szép sikert aratott. A negyedik szereplő a család közeli barátjának szerepét Chandrachur Singh kapta, aki engem annyira nem nyűgözött le a Joshban, hogy meg sem említettem őt. Ebben a filmben sem tudott maradandó nyújtani. És hát a kislány: Akshita Indalie Garud-Jaïnos (fura neve van), ez volt az első filmje, majd három év múlva még egy, azóta eltűnt. Kár, mert nagyon tehetséges kislány volt.
Ez a film….. borzasztó! Fizikai fájdalom volt végignézni, végigélni a jeleneteket, a valóságtól bizarrul elrugaszkodott párbeszédeket, nem normális reakciókat és fordulatokat.
Érdekes lenne az alaptörténet és – persze a film miatt felnagyított – fordulat, ami a konflikust okozza. De már az oda vezető jelenetek és párbeszédek sora is hihetetlen volt számomra.
Többféle kimenetelt is el tudtam volna képzelni, nagyon romantikusat, csavarosan romantikusat, okosat vagy szomorút. [SPOILER]Végül persze lett egy mártírunk, és neki köszönhetően boldogság is.[/SPOILER] De ahogy kibontották az eseményeket, és ahogy történetet alkottak belőle… főleg a tetőpont…!! Egyszerűen felháborítóan ostoba, abszurd, irracionális és logikátlan. Ezen nem segít se a színészi játék, se a dalok, se a szép helyszínek.