Dil Dhadakne Do (2015)

Kamal Mehra (Anil Kapoor) üzletember, aki tulajdonosa az Ayka cégnek, amely a csőd szélén áll. A házassága sem felhőtlen, problémás kapcsolata van a feleségével Neelammal (Shefali Shah). Két felnőtt gyermekük van, Ayesha (Priyanka Chopra), valamint Kabir (Ranveer Singh). Ayesha tulajdonában van egy sikeres utazási vállalkozás, de a magánéletével azonban elégedetlen, mivel elrendezett házasságot kötött Manavval (Rahul Bose), aki irányítja őt, valamint megveti a családját. Kabir akarata ellenére részt vesz a családi vállalkozásban, bár ő arra vágyik, hogy pilóta legyen. Kamal és Neelam a 30. házassági évfordulójukra készülődnek, és meghívják a családtagjaikat, valamint a barátaikat egy 10 napos körutazásra a Földközi-tengeren. A meghívottak között van Mr. Sood (Parmeet Sethi) és családja is. Kamal azt tervezgeti, hogyha a fia, Kabir feleségül venné Sood lányát, Noorie-t (Riddhima Sood), akkor Sood cserébe biztosan befektetne az Ayka cégbe.

Alternatív magyar cím: Engedj a szívednek 

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Zoya Akhtar

  • Írta: Zoya Akhtar, Reema Kagti 

  • Szereplők: Anil Kapoor, Shefali Shetty, Priyanka Chopra, Ranveer Singh, Anushka Sharma, Farhan Akhtar, Rahul Bose, Zarina Wahab, Pawan Chopra, Aamir Khan, Vikrant Massey, Dolly Minhas, Parmeet Sethi, Shireesh Sharma, Ridhima Sud, Manoj Pahwa

2 comments on “Dil Dhadakne Do (2015)

  1. Zoya Akhtar visszatért kedvenc helyszínére, a Földközi-tengerre (a Zindagi Na Milegi Dobara búvár-jelenetei játszódtak itt), és tényleg nagyon beleadott mindent. A rendezőnőtől már megszokhattuk, hogy nem igazán bollywoodi amit ő csinál, inkább nemzetközi, és ezúttal megint kiragadta az indiaiakat a megszokott környezetükből, és Európáig repítette őket. Nem három jóbarát, hanem egy diszfunkcionális család a főszereplő, és tényleg minden szereplő telitalálat volt. A családtagok virágnyelven beszélnek egymással, leginkább a testvérek őszinték egymáshoz (ami nem igazán segít rajtuk, de legalább a valóságot jobban látni), és az egyetlen, aki átlát mindenkin, és abszolút képben van, megjegyzéseiben egy filozófus és egy antropológus veszett el, az az ötödik családtag, Plútó Mehra, aki civilben bullmasztiff. Persze telitalálat az is, hogy Aamir Khan hangján adja elő a gondolatait, és a bevezető képsorokban bemutatja a család minden tagját, hogy utána már csak a filmben rejlő sztorira kelljen koncentrálnunk, de azért én így is elvesztem a tágabb família tagjainak beazonosításán, egy idő múlva fel is adtam, reménytelen minden bácsit és nénit elhelyezni a családfán. A lényeg persze nem ezen van, hanem, hogy helyrehozható-e még egy már rég nem működő család kapcsolatrendszere, vagy az egész teljesen reménytelen? A megszokott környezetéből kiragadott família (30 éves házassági évforduló megünneplése egy hajóút során) tényleg olyan katalizátor(oka)t kap, hogy a repedések láthatóvá válnak, a robbanás közelít, és a botrány elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy a katasztrófa után újjáépíthetőek-e a romok, vagy minden összedőlni látszik? Anil Kapoor olyan szerepet kapott, ami abszolút az ő karaktere, egyszerre vállalatbirodalmat irányító iparmágnás és a felesége háta mögött ledérkedő kapuzáráspánik-hangulatban lévő középkorú férfi. Shefali Shah számomra ismeretlen név volt, fogalmam sincs, hogy hol volt idáig, a megcsalt és mellőzött feleség szerepében olyat brillírozott, hogy le a kalappal! A két gyerek megintcsak a sztárkategóriából, Priyanka Chopra (elrendezett házasságában vergődő lánygyerek) és Ranveer Singh (a trónörökös és utód, aki már előre utálja az üzletember-létet), és hozzájuk csapódó függelékeik, a táncos és muszlim szerelem Anushka Sharma (Ranveerral már ez a harmadik közös filmjük, egyszerűen nem tudnak hibázni) és vendégszereplőként a film producere Farhan Akhtar, aki Priyanka gyerekkori szerelmét alakítja, és persze ő is katalizátor. A film tele van lőporos hordókkal, amelyek sorra robbannak fel, úgyhogy csak kapkodtam a fejem, amikor egyre másra pukkantak szét a buborékok, hogy alatta feltűnjön a hétköznapi valóság. Lehetett volna dráma is belőle, de szerencsére Zoya Akhtar is inkább a populáris műfaj híve, nála is van esély a boldogságra, bírom ezt a reményteli hangot, amely egy-két kivételtől eltekintve, minden bollywoodi filmben ott van. A friss, üde hangvétel, az európai közeg, a mozgalmas jelenetek, a remek dialógok (szintén Farhan Akhtar keze munkája), a hétköznapi helyzetek a kevésbé hétköznapi helyeken, mind-mind hozzáadtak valami pluszt, hogy a film teljesen elvarázsoljon. Külön öröm volt a felirat is, mert például a játékos viccelődés a kidobom-a-taccsot-jelenetben igazán frappánsra sikeredett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük