Goliyon Ki Raasleela Ram-Leela (2013)

Indiai “Rómeó és Júlia”. Ram és Leela szerelmi története, akiknek a családjai több mint 500 éve háborúban állnak egymással. De itt Rómeó nem tehetetlen báb, aki sodródik az eseményekkel, hanem egy dühös fiatal, aki ha már nem tudja megakadályozni a vérengzést, hát akkor vérfürdőt csinál, és Júlia sem szende szűzi leányzó, hanem harcos asszony, aki zokszó nélkül tűri el, ha anyja levágja az ujját.
A rendező Bhansali hozzáadta még a dél-indiai emberek szenvedélyes vérmérsékletét, és kaptunk egy felsőfokon égő tüzet, ahol a harag, a gyűlölet, a düh, a kétségbeesés, a gyilkosság és a vérfolyam-patak zenei alaphangot ad a teljes film hosszában. A szerelem pedig sehogy máshogy nem tudja elnyomni, mint ugyanezekkel az eszközökkel.
A helyszín pedig egy 500 évre “beragadt” kisváros, ahol ugyan mobiltelefonon suttognak csacskaságot egymásnak a szerelmesek, és a Twitterre “lövik” fel a szenzációs képeket, de mindenki dhotiban és száriban jár, a kard pedig éppúgy előírt öltözet, mint a pisztoly.

Alternatív magyar cím: Golyók játéka: Ram és Leela 

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Sanjay Leela Bhansali

  • Írta: William Shakespeare, Sanjay Leela Bhansali

  • Szereplők: Deepika Padukone, Ranveer Singh, Supriya Pathak, Sharad Kelkar, Richa Chadda, Abhimanyu Singh, Barkha Bisht, Gulshan Devaiah, Homi Wadia, Raza Murad, Jameel Khan, Master Mohammed Faizan, Krishna Singh Bisht, Aanshul Trivedi, Vivan Bhatena

2 comments on “Goliyon Ki Raasleela Ram-Leela (2013)

  1. Én nagyon vártam már ezt a filmet. Három okom volt rá: Sanjay Leela Bhansali, Ranveer Singh és Deepika Padukone. És nem csalódtam. Tökéletes!
    Ranveer Singh és Deepika Padukone kettőse uralja a vásznat, szinte süt belőlük a szenvedély, és a mondataik annyira kétértelműek, hogy nem tudod, a szerelemről, vagy a gyűlöletről beszélnek-e?
    Bhansali előző életében impresszionista festő lehetett, mert varázslója a színeknek, ezúttal a vérvörös és a narancssárga lep el mindent, és az általa írt dalok megzubogtatják az ember vérkeringését. Nem néztem még utána, hogy ki volt a koreográfus, de a körtáncok olyan hatásosak, hogy legszívesebben én is beálltam volna közéjük. A dalok önmagukban is megállják a helyüket, legyen az bulira hívó partidal, vagy fájdalmasan szép szerelmes ballada.
    Bhansali a letűnt korokban univerzális ember lett volna, egy indiai Leonardo da Vinci, aki bármihez is nyúl, azt professzionálisan teszi. Az ő filmjeivel kellene reklámozni Indiát, mert egyszerre szól a nyugati értékrenden felnőtt mozijárókhoz és a tradíciókhoz ragaszkodó keletiekhez, a sajátosan indiai légkört olyan atmoszférával tudja megjeleníteni, hogy egyetemes és örökérvényű képeket kapunk tőle ajándékba.
    Én teljesen le vagyok nyűgözve, és egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a FilmFare-on 6 jelölést kapott (legjobb rendező, legjobb férfi, női főszereplő [Deepika Padukone duplázott, mert a Chennai Expresszért is jelölték], legjobb női mellékszereplőként Supriya Pathak elképesztő alakítást nyújtott Leela anyja, Dhonkar Baa szerepében, legjobb zene [szintén Bhansali műve] és legjobb női playback énekes).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük