Ki lesz Bombay teljhatalmú ura, és minden esély megvan arra, hogy ez Shoaib Khan (Akshay Kumar) legyen. Okos, körültekintő, hosszú távra tervez, és gondosan megválogatja az embereit. Viszont nincsenek barátai, sem családja. Emberi kapcsolatok nem kötik le. Jobbkeze Aslam (Imran Khan) akit még gyerekként emelt ki a nyomorból, és ezzel egy életre lekötelezte. Aslam hűségében egy percig sem kételkedik, de kettőjük között megjelenik a pusztító méreg, egy ártatlan, vidéki lány személyében. Jasmine Sheikh (Sonakshi Sinha) új még a városban, és éppen ezért sebezhető. Két barátot szerez rövid idő alatt, akik bele is szeretnek, bár a lánynak ez fel sem tűnik. Persze a kataklizma várható, és be is következik, a pusztítás pedig teljes, és tökéletes.
Alternatív magyar cím: Volt egyszer egy Mumbai, újra
Első rész: Once Upon a Time in Mumbaai (2010)
megnézem lentebb
-
Rendezte: Milan Luthria
-
Írta: Rajat Arora, Aditi Mediratta
-
Szereplők: Akshay Kumar, Imran Khan, Sonakshi Sinha, Sonali Bendre, Mahesh Manjrekar, Akash Khurana, Sophiya Chaudhary, Mushtaq Khan, Vidya Malvade, Abhimanyu Singh, Sarfaraz Khan, Chetan Hansraj, Tiku Talsania, Bala Manian, Pitobash
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Szinte semmi köze a 2010-es Once Upon a Time in Mumbaai-hoz, bár egy pillanatra bevillan Ajay Devgn arca, de ez már egy másik sztori, következetesen végig a Bombay szót használják, tehát még mindig legalább a 80-as években járunk.
Én egy picit csalódott vagyok, mert a film egyáltalán nem foglalkozott Mumbai-jal, kizárólag a szívügyekre koncentrált, és szinte semmit sem tudunk meg Shoaibról. Hogyan jutott el idáig, mi vezérli, miért lett ilyen. A hatalomátvételt elintézi egy kerekasztal-megbeszéléssel Dubaiban, és egy pitiáner gengszter meg folyton keresztbe tesz neki, amit megint csak nem tudok hova tenni. Vagyis aki a sztorit írta, egyszerűen nem foglalkozott azzal, hogy legalább a kerettörténet hiteles legyen. Csak arra figyelt, hogy a szerelmi háromszöget minél bonyolultabb helyzetekbe sodorja, hogy a párhuzamosan futó gengszter-sztori tele van lyukakkal, arra magasról tojt.
Akshay végig erőlködik, próbálja hitelesen adni a figurát, de nem megy. Ami az Aflatoonban, vagy a Khiladi 420-ban könnyedén, kisujjból kirázva is szuper lett, az most egy nyögvenyelősre sikeredett alak. El kellett volna játszania egy sötét alakot, aki ugyanakkor vonzó, és a nők cikcakkban pisilnek utána. Hát, nem. Egy kivagyi ficsúr lett belőle, aki dagályosan rébuszokban beszél, peckesen végigvonaglik a termen át, és közben elvárja, hogy szájtátva csodálják.
Imran hozzá képest igazán nagyszerű lett, pedig hasonlóan egybites figurát kellett neki is eljátszania. A jószívű gengszter, aki akármilyen gazemberségre kap is utasítást, azt mindig úgy teljesíti, hogy mindenkinek jó legyen.
Legkönnyebb dolga Sonakshinak volt, mert neki alapból butának kellett lennie, azt elrontani nem nagyon lehet.
Üdítő volt nézni a vendégszereplők játékát, például örömmel fedeztem fel Sonali Bendrét, akiről a film alatt nem derült ki, hogy milyen kapcsolata van Shoaibbal, de az általa elmondott dialógok voltak a katalizátorok.
A zene sem jött be, egy dal volt, ami tetszett, ezt éppen a másik vendégszereplő Tiku Talsaniának énekelték, ez a Tayyab Ali című szám.
Valahol már írtam, a legtöbbször az első változat a legjobb, hát itt is ez történt.