Abhimanyu Abhi (Rana Daggubati) profi lövész, aki pénzért megöli a helybeli gengsztereket. Abhi találkozik Meenakshival (Ileana D’Cruz) aki a kávézóban dolgozik, és ahogy meglátja a lányt azonnal beleszeret. Ugyanebben az időben Vikram (Subbaraju) körzeti felügyelő speciális megbízást kap, hogy találja meg azt a személyt aki feltölti a YouTube-ra azokat a videó filmeket amelyek az öngyilkos emberek utolsó perceit örökíti meg.
Alternatív magyar cím: Szörnyeteg vagyok
megnézem lentebb
-
Rendezte: Puri Jagannadh
-
Írta: Puri Jagannadh
-
Szereplők: Rana Daggubati, Ileana, Ali, Surya, Mumait Khan, Abhimanyu Singh, Nagineedu, Subbaraju, Srinivasa Rao Kota, Aahuthi Prasad, Manel Soler
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Puri Jagannadh mindig meglep. Nem véletlen, hogy saját filmjeiből folyamatosan feldolgozások születnek (tamil és hindi nyelvterületen), mert eszement ötletei vannak, és ezek képi megvalósítása mindig gyomorszájon vágja az embert.
Olyan emlékezetes jelenetekre gondolok, mint mikor a Chiruthában az agyaggal sárgára festett Ram Charan ugyanazokkal a mozdulatokkal öli meg Mattu Bhait, ahogyan az ő apját megölte; a Pokiri (a.k.a. Wanted) utolsó jelenete, ahol Prakash Raj a küzdelem közepén megsüketül, és nem a halálfélelemtől, hanem a totális csendtől őrül meg; a Businessmanben Surya Bhai kiraboltatja az embereivel a bankot, de nem pénzt, hanem szerződés-papírokat zsákmányolnak, hogy a nyomornegyed lakóinak hitelét megsemmisítsék; vagy az Iddarammayilathoban Allu Arjun emlékezetes kifejezéstelen arca, miközben pillangókéssel szakszerűen, mint egy ipari varrógép véres mintákat rajzol szerelmének gyilkosain. Ezek beleégnek az ember retinájába, úgyhogy ez az utolsó film (egyelőre) ami a Bollywood szekcióban megvan tőle, és természetesen nem csalódtam.
Már a cím is kérdéseket vet fel, mert a film nézése közben egyre nehezebben lehet eldönteni, ki a szörnyeteg.
Abhimanyu (Rana Daggubati), aki profi bérgyilkos, hidegvérrel lő le embereket, és felveszi az ezért járó vaskos pénzt?
Vagy Meenakshi (Ileana D’Cruz), aki pincérnő egy kávézóban, de üres óráiban öngyilkosságokat vesz videóra, és a YouTube-on saját fiókja van erre a célra?
Az özvegy Vikram felügyelő (Subbaraju), aki átgázol mindenkin, ha a nyomozás érdeke úgy kívánja, de odahaza egy 6 éves rákbeteg kislány várja?
Vagy Ratna, a gengszter (Abhimanyu Singh), aki öccse és apja gyilkosát akarja bármi áron kézrekeríteni?
Rengeteg apró történetet látunk, mert Meenakshi bizarr videóin keresztül az öngyilkosság témáját sokkal részletesebben körbejárja a film, mint az Anjaana Anjaani. És Puri Jagannadh, mint valami eszelős karmester, úgy játszik az ember érzelmeivel, mint virtuóz gitáros hangszere húrjaival. Még az sem tudott kizökkenteni, hogy Ali már megint megjelent (ezúttal kevésbé profán jelenetekben, bár a végén a rettentően kövér néger nő már kihúzta nálam a gyufát), és még Mumait Khan jelenetein is tudtam mosolyogni.
Külön tetszett, hogy a szerelmes jelenetek nem voltak műviek, bájosak, hanem nyersek voltak és inkább kétségbeesettek. Abhi szerelmi vallomása inkább felért egy pofonnal (később aztán ténylegesen pofont is oszt dühében), Meenakshi pedig bezárt, merev, és csak a film legvégén derülnek ki cselekedetének mozgatórugói. Ezért a szerelemért, annak létrejöttéért aztán tényleg keményen meg kellett dolgozniuk. Mindkettőjüknek. Ez tényleg nagyon tetszett.
Csillagos ötös!
Nekem tetszett a film sztorija.Nem volt rossz film.