Seethamma Vakitlo Sirimalle Chettu – Jázminág Szíta kertjében (2013)

A Relangi nevű faluban él egy férfi, két fiával Peddoduval (jelentése: idősebb fiú) és Chinnoduval (jelentése: fiatalabb fiú), akik bár tökéletes ellentétei egymásnak mégis nagyon közel állnak egymáshoz. A családhoz tartozik még a csecsemőkorában árván maradt rokon, Seetha, aki gyerekkora óta arról ábrándozik, hogy egy nap feleségül megy Peddoduhoz, ám a zárkózott természetű férfi nem viszonozza az érzéseit. Mindeközben egy színpompás esküvő alkalmával Chinnodu első látásra beleszeret a gyönyörű Geethába, a rivális (Vijayawadában élő, és gazdag) családi ág egyik lányába. A szerelmeseknek azonban számos akadállyal kell megküzdeniük; a boldog végkifejletet ugyanis a két család közötti viszály, irigység és gyűlölet hátráltatja, mely még az oly közel álló testvérek közé is éket ver.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Srikanth Addala

  • Írta: Ganesh Patro, Srikanth Addala

  • Szereplők: Venkatesh Daggubati, Mahesh Babu, Samantha Ruth Prabhu, Prakash Raj, Anjali, Jayasudha, Rohini Hattangadi, Ravi Babu, Srinivasa Reddy, Abhinaya, Sumit Arora, Dhanya Balakrishna, Tanikella Bharani, Giridhar, Vajja Venkata Giridhar

2 comments on “Seethamma Vakitlo Sirimalle Chettu – Jázminág Szíta kertjében (2013)

  1. A filmhez elöljáróban annyit fűznék hozzá, hogy ‘moziban’ láttam, mert ez az első film, amit megnéztem az indiai nagykövetségen, és dugig volt a terem. Mivel az eredetileg készült felirat nem hozzáférhető, ezt én magam eszkábáltam össze, nem lett valami hű de jó, mert sajnos rengeteg olyan utalás van benne, amit egyszerűen nem értettem. És legalább négy olyan körmondat, ami öt percig tart…

    Aki azért veszi elő, mert a főszereplő Mahesh Babu, és számít egy jó kis akció-filmre (a főszereplő eddigi munkássága alapján), és kizárólag azért nézné meg, mert akciófilmet akar látni, az csalódni fog. Egy falusias elpáholáson kívül (ami inkább nevetséges, semmint akciódús) semmi olyasmi nem történik a filmben, ami Mahesh filmjeire jellemző. De tényleg semmi. Nincsenek korrupt politikusok, távcsöves puskák, ökölharcok, fröcskölő vér, a főhősnőt nem kell családja (vagy egyéb) fogságából kiszabadítani, nincs hosszú menekülés, vagy hajsza stb. szóval ezekre ne várjatok.
    Ellenben kamera-közeli színészi alakítások igen. Annyira, hogy Mahesh mindjárt FilmFare díjat kapott alakításáért, és a filmet rengeteg egyéb díjra is jelölték. Ez elmond sok mindent a filmről, mármint, hogy jól megcsinálták.
    A történet egy mondatban elmondható, egy vidéki (kisvárosi/falusi) család, és annak egyik oldalága (amelyik nagyvárosi és főleg: nagymenő) közötti purparlé, és a kettőjük közötti konfliktus. Mellékesen egy lájtos Rómeó és Júlia történet is, de nem ez a lényeg. Hanem a karakterek. Iszonyatosan jól vannak megrajzolva, egy fél óra alatt annyira tisztán kirajzolódnak a jellemek, hogy öröm nézni. Tulajdonképpen négy főszereplőről érdemes beszélni. Mahesh Babu (Chinnodu: jelentése kisebbik fiú) alakítása az egyik legjobb, teljesen hihetően hozza a család linkóci fiát, aki mindig minden helyzetből kidumálja magát, és csak vigyorog azon, hogy annyira jóképű, hogy 2 perc alatt beleesnek a lányok. Venkatesh (Peddodu: jelentése idősebb fiú) már közel sem volt ilyen jó választás a szerepére. Nem azért, mert nem jól játszotta el a csöndes, magába zárkózó, ugyanakkor alapvetően dühös fiú szerepét, hanem, mert túl öreg. És itt ezt szó szerint értem. Eljátszani egy fiatalembert úgy, hogy elhidd, innen van a harmincon (1960-ban született!), még az apját alakító Prakash Raj is 5 évvel fiatalabb nála!!!! Azért ez már meglátszik a filmvásznon, könyörgöm, nem találtak valaki mást?!?!?!?! Kizárólag emiatt voltak rossz érzéseim végig a film alatt.
    A címszereplő Seethát alakító Anjali üde volt, friss, cserfes és nagyon szeretnivaló. Imádtam minden megnyilvánulását, a legjobb jelenetek hozzá köthetők. Kicsit nehéz volt elhinnem, hogy szótlanul szerelmes Peddoduba, de így volt megírva a sztori.
    Chinnodu/Romeó Júliáját Geethát alakító Samantha Ruth Prabhu sokatoknak ismerős lehet, Mahesh Babuval is szerepelt már (Dookudu), nem kellett túl bonyolultra vennie a figurát, csak azt csinálta, amit a filmben a többi lány, beleszeretett Chinnoduba. Azt, hogy őt még viszont is szeretik, pusztán a szerencsén múlott.
    Az apát alakító Prakash Rajról már zengtem elég ódát, itt az élet szeretetét ünneplő, végtelenül humánus embert alakította, aki nem vagyont, hanem elveket adott a fiainak, és a film végére kiderül, neki volt igaza.
    Az anyát az a Jayasudha alakítja, akit már említettem a Yevaduban, itt is hatalmasat alakít, elképesztő, hogy néhány egyszerű mozdulattal, arcjátékkal mennyire magával tud ragadni a játéka.
    Mivel a filmben három esküvő is van, a rendezőnek volt lehetősége bemutatnia a dél-indiai esküvői hagyományokat, és szerintem szuperek lettek. A három esküvő ráadásul nem nagyon hasonlít egymásra, úgyhogy mindenképpen érdekes megfigyelni, hogy még családon belül is eltérnek a szokások, nemhogy tájegységek, vagy nemzetiségek között.
    A zenék ehhez kapcsolódóan inkább lagzis zenék, de persze van modernebb is, a két főhős táncnemtudása viszont rendesen behatárolta a koreográfus lehetőségeit De a dalok tetszettek.
    Nekem ez is kedvencem lett, mert Mahesh Babu ezzel a filmmel bebizonyította, hogy nem “csupán” akcióhős. Hanem színész is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük