Raghu és Gayatri sajátos módon keresik a zsebpénzüket: olyan indiai fiatalok számára, akiknek nincsen családjuk vagy családjuk akarata ellenére házasodnak, pénzért alakítják a házasulandó fél rokonságát, hogy meg tudjanak felelni az indiai elvárásoknak, mely az egész nagycsalád jelenlétét megkívánja az esküvőn. Amikor találkoznak, éppen Raghu saját esküvőjére indul a násznép, és a találkozás vége az lesz, hogy a vőlegény megszökik az esküvőről. Ám ez nem jelenti azt, hogy a pár azonnal megtalálná a boldogságot, hiszen egyikük sem egy könnyű eset.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=o2Hle83Plpo[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Maneesh Sharma
-
Írta: Jaideep Sahni
-
Szereplők: Sushant Singh Rajput, Parineeti Chopra, Vaani Kapoor, Rishi Kapoor, Imtiaz Ahmad, Bhuvan Arora, Ankush Bali, Ramakant Dayama, Aman Dhanwani, Alex Gabriel, Mahesh Ginnilal, Priyanka Jain, Pratik Jaiswal, Jasbir Jassi, Banwari Jhol
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Hát tényleg nem vagyunk egyformák, nekem nagyon tetszett. Igen, igaza van egy ismerősömnek, a főszereplők tényleg érzelmi analfabéták, de nekem éppen azért tetszett, mert a „rózsaszínű dalon” kívül semmi sem volt „rózsaszínű” a filmben. Csupa csetlés, botlás, teljes tanácstalanság minden vonalon, és hát a való életben sem mindig tudjuk megérteni a másikat. Ha pedig feltesszük a kérdést: milyen érzést volt? akkor még kapunk is a fejünkre.
Az első olyan bollywoodi film, ami abszolút anti-esküvős. Nekem leginkább ez jött le belőle. Nem azt mondom, hogy házasságellenes, csak éppen az esküvő „eliparosodását” mutatja be nagyon élesen, és lényegretörően.
Goyal (Rishi Kapoor) esküvőszervező, de valójában bérelt famíliákat utaztat gyorsan összecsapott esküvőkre, vagy álesküvőket tart turisták számára.
Gayatri (Parineeti Chopra) első osztályú, a favorit vendége, perfekt angoltudása megszabja az árát. Goyal másik régi kisegítőjének Raghunak (Sushant Singh Rajput, tisztára, mintha Ranveer Singhet látnám!) az esküvőjére toborozza őt, de a fiú éjszaka a buszon a kétségeivel gyötri a lányt, nem tudja, hogy biztos jó ötlet elvenni Tarát (Vaani Kapoor). Aztán a szertartás alatt kikéredzkedik a WC-re. Megszökött!
Nem sokkal később már Gayatri körül sündörög, a lány nem is nagyon bír ellenállni neki (bár rendesen meggyötörte az élet), hipp-hopp összeköltöznek. Goyal csak les nagyokat.
Aztán megszervezi a házasságukat, amelyen Goyal előrelátóan nem engedi Raghut a WC közelébe. Gayatri viszont kikéredzkedik, és megszökik. Raghu csak néz nagyokat.
Kénytelen boldogtalanul ellenni magában, aztán összefut Tarával, és igyekszik jóvátenni a hibáját, dűlőre jutni a lánnyal. Tara sokáig húzza az agyát, végül megbocsát neki, és összejönnek. Goyal most már nagyon ideges, ezért ráparancsol Raghura, kérje meg a lányt. Az meg is tenné, de akkor meg összefutnak Gayatrival.
És kezdődik minden elölről. Tara megszökik, ők ketten elhatározzák, hogy most aztán tényleg összeházasodnak, de az esküvőjükről mindketten megszöknek.
Én már nem is számítok arra, hogy lesz egy befejezett szertartás, de bizonyos fokig meg is értem Raghut is, meg Gayatrit is.
Az egész társadalmi elvárás, mert Indiában mindenki ezt csinálja, mert akkor vagy boldog, ha megházasodsz, mert az a legnagyobb Paradicsom stb. Kinek kell ez? Legkedvesebb szereplőm Raghu, mert képtelen volt pontosan kifejezni mit érez, de ha végre kinyögte, akkor mindig olyan erős kijelentéseket mondott, amelyek megragadtak a fejemben: „Ha nyitva van az ajtó, ki akar elrohanni, de ha bezárják, akkor rettentően erős lesz bennem a menekülési vágy.” Meg tudom érteni, én is ilyen vagyok.
Jaipur csodálatos. Az, hogy végig ebben a városban játszódik a sztori (némelyik filmben villanásnyira megmutatják), annak külön örültem, mert már sokat olvastam India rózsaszín városáról. Most végre láttam, hogy miért hívják rózsaszínnek. Egyszer szeretnék eljutni oda.