A 17 éves Rohan minden vágya, hogy költő legyen. Jómódú apja bentlakásos iskolában taníttatja, az ő vágya, hogy fia egy nap az örökébe lépjen és átvegye a családi vállalkozás irányítását. Fia azonban legalább olyan makacs, mint ő – Rohan nem hajlandó elengedni álmait.
megnézem lentebb
-
Rendezte: Vikramaditya Motwane
-
Írta: Vikramaditya Motwane, Anurag Kashyap
-
Szereplők: Rajat Barmecha, Sanjay Gandhi, Ronit Roy, Manjot Singh, Ram Kapoor, Raja Hudda, Varun Khettry, Shashi Sharma, Khushkeran Singh Sandhu, Jayanta Das, Akantuk Sharma, Sahil Sahota, Aayan Boradia, Sonia Raisurana, Mohammad Nizam
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
„Ha a tengerpartot látnád,
tudnád, mire gondolok.
Ha hallanád a hullámok szavát,
tudnád, mire gondolok.
Emeld fel a konokság fátylát
és nézz túl az ablakon.
Ha látnál túl a hétköznapokon,
megértenéd, mire gondolok.
Ha úgy hinnél magadban, ahogy én,
az utamon velem jöhetnél.
Ha látnád úgy a színeket, ahogy én,
az utamon velem jöhetnél.
Ha megérintenéd az égboltot,
kívánságod válna valóra.
És akkor, a következő életben,
repülhetnénk együtt talán.”
Az IMDB-n közel 30.000 ember szavazata alapján 8,4 %-on áll (ez igen magas érték), az imdb viszonylatában mindenképpen!
A fenti idézet pedig az egyik verse a főszereplő fiúnak Rohan Singhnek (Rajat Barmecha), aki a verset apjának Bhairav Singhnek (Ronit Roy) mondja el, de ő nem fogja fel, mert tulajdonképpen szociopata. Egy érzelmi nyomorék.
Rohant 8 év után kicsapják a bentlakásos iskolából három pajtásával együtt, mert rajtakapták őket az éjszakai pornómoziban. A fiú ez idő alatt egyszer sem látta az apját. Hazaérve meglepve tapasztalja, hogy lett egy hatéves öccse, de persze mostohaanya sehol. Ahogy lassan kibontakozik a csonka család élete, egyre nyomorúságosabb érzés fogott el. Az apa mindenáron azon van, hogy megtörje a fia akaratát, és egy általa vezérelt robottá alakítsa. Apa helyett „uram” megszólítás dukál neki, és minden reggel versenyezteti őt futásban. Utána délig a vasgyárában robotol, majd délután a műszaki főiskolára jár. Rohan pislákoló lázadása kimerül abban, hogy éjszakánként elköti apja kocsiját, iszik és dorbézol. Hogy mikor alszik, azt nem lehet tudni. De jól bírja a gyűrődést. A fordulat akkor következik be, amikor kisöccse bekerül a kórházba, később kiderül, a fater frusztrált dühében a derékszíjával verte, amikor leesett a lépcsőn. Nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rohan viszont észrevétlenül gerincet növeszt, már semmi sem töri meg. Sem az, hogy apja elégeti a novelláit, sem az, hogy megnősül, és öccsét bentlakásos iskolába küldi (6 évesen!), sem az, hogy napi 10 órát dolgoztatja a gyárában, sem az, hogy éjszakára a börtönben hagyja. Rohan felnőtt lett, és már tudja, hogy mit akar elérni az életben.
A legiszonyatosabb alakítás volt, amit valaha is láttam egy szociopatáról. Ronit Roy gondolom éjszakánként aludni sem tudott, hogy egy ilyen szörnyet kell alakítania, de le a kalappal előtte! Mellette a másik nagyszerű alakítás Rajat Barmecháé volt, remélem nem tűnik el a semmiben, mert tinédzserekről nagyon-nagyon ritkán csinálnak filmeket Bollywoodban. Remélem később is megtalálják majd a jó szerepek, és nem lesz elfelejtve. Én szurkolok neki!