Három kicsi gyermek szüleit megölik, őket is meg akarják, de megszöknek és hárman három irányba futnak, felnőnek – időközben folyamatosan keresik egymást, de mindhiába. Semmit sem tudnak egymásról, kizárólag egy dolog van ami összeköti őket, amire emlékeznek gyermekkorukból az pedig egy szülinapi zsúr ahol vidáman éneklik azt a dalt, amire édesanyjuk tanította őket.(kivéve a legkisebb, ő csak a dallamra, a szöveget nem tudta). Közben a gyilkosok keresik őket, mert szemtanúk voltak.
Alternatív magyar cím: Emlékek sodrása
megnézem lentebb
-
Rendezte: Nasir Hussain
-
Írta: Javed Akhtar
-
Szereplők: Dharmendra, Zeenat Aman, Vijay Arora, Imtiaz Khan, Ravindra Kapoor, Satyendra Kapoor, Nasir Khan, Shyam Kumar, M.B. Shetty, Ajit, Tariq, Anamika, Sanjana, Ashoo, Sofia, Aamir Khan
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Természetesen a kis Aamir Khant simán felismertem, az elálló füleiről. Amúgy rendkívül édes volt hétévesen, bár sokkal fiatalabbnak tűnt.
Persze leginkább arra voltam kíváncsi, hogy rám is olyan nagy hatással lesz-e a film, mint az indiaiak tömegeire, ha valaki látta a Swadest, akkor eszébe juthat, a falu közepén is ezt a filmet vetítették, és mindenki szájtátva bámulta, amíg el nem ment az áram. Talán így ismerősebb lesz: ezután Shah Rukh Khan a Göncöl-szekeret mutatta be a nagyközönségnek.
Sajnáltam, hogy a dalok nincsenek feliratozva, mert a filmből az derült ki, hogy a szövegük nagyon is fontos. Felelgetős, megviccelős dalok éppúgy voltak benne, mint rejtvények. Így elég nehéz volt nyomon követni a cselekményt.
A legidősebb fiú, Shankar szerepében Dharmendra, akitől már a Sholayban is bokaremegés jött rám, a fickó úgy tökéletes, ahogy van, és ha Amerikában születik, akkor lemossa a filmvászonról Henry Fondát és Charles Bronsont is.
És nem tudom, ki az a Vijay Arora, de amit a középső testvér (Vijay) szerepében mutatott, és ahogy szerelmi csapdába csalta a Sunitát játszó Zeenat Amant, én szó szerint: vihogtam.
Monto (Tariq Khan, debütáló szerep) diszkó-performanszától viszont kirázott a hideg. Szeretem a szokatlan jeleneteket, de erre nem számítottam. Kidülledtek a szemeim. Kicsit furán képzelték el a művészi szabadságot annak idején Bombayban. Viszont aki a poszt-modern improvizációt előadta, az nem volt más, mint Neetu Singh, róla azt érdemes tudni, hogy néhány év múlva Rishi Kapoor felesége, és később Ranbir Kapoor anyja lett.
A másik debütáló Anamika volt, Jack lányának szerepében, de én csak azt sajnáltam, hogy szegény lányt nagyon csúnyán sminkelték ki, a szemfestéke teljesen előnytelen volt. Nem is lett sikere később sem. Bár szerintem tehetség dolgában sem nagyon volt eleresztve.
A sztori amúgy rendkívül csavaros volt, aki írta nagyon odafigyelt, és kellő izgalmat csepegtetett bele, hogy egy pillanatig se lehessen unatkozni. És nem mindig voltak kiszámíthatóak a következő jelenetek. Tetszett nagyon.
És érdekes volt a vége is, az isteni gondviselés besegített a fiúknak a bosszúállásban. A film szerintem lehet, hogy a régi technikával készült, 8 mm-es filmmel, mert nem szélesvásznú. De ez ne zavarjon senkit, akkor is tökéletes bollywoodi film.