Ápolatlanul és rendetlen kinézettel jelenik meg Balajit Roy (Sanjay Dutt), hogy rab volt egy szobában, Bangkokban. Évekkel ezelőtt szoftvermérnökként első házassági évfordulójukat ünnepelték várandós feleségével, Nishával (Celina Jaitley), amikor kisétált a háza előtti mólóra. Egy ismeretlen nyugtatót lőtt belé, és egy sötét cellában ébredt. Naponta kétszer kapott sült Won Tont enni, és egyetlen társasága egy tévé volt. Ezen keresztül érték a hírek – Nisha meggyilkolása, ahol ő volt az első számú gyanúsított, a 2001. szeptember 11.-i események, a 2004-es pusztító szökőár és Szaddám Husszein bukása. Hetente válium gázt pumpáltak be, és eszméletlenül vitték ki, hogy kitakarítsák a celláját. Ez lett a 14 éven keresztül tartó rutinja, míg egy napon sikerült kiszabadulnia. Most minden célja az, hogy megtudja, ki a felelős a rabságáért, és felesége meggyilkolásáért.
Alternatív magyar cím: Élni
megnézem lentebb
-
Rendezte: Sanjay Gupta
-
Írta: Sanjay Gupta, Kamlesh Pandey
-
Szereplők: Sanjay Dutt, John Abraham, Lara Dutta, Celina Jaitly, Mahesh Manjrekar, Rajendranath Zutshi, Alisha Baig, Nitin Raghani, Aditya Siddhu, Rushita Singh
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Hátborzongató film volt. Hátborzongatóan JÓ film volt! Valahol írtam, hogy nem különösebben szeretem a rémisztgetős filmeket, kivétel ez alól a jó thriller. Na, ez olyan volt. Odaszegezett.
Nem láttam az eredetit, mármint az Oldboyt, írták ugyan annak idején, hogy milyen jó film, de nekem nem jönnek be annyira a koreai filmek, úgyhogy nem néztem meg.
Mivel indiai filmet meg válogatás nélkül nézek (merthogy csak azokat tudom megnézni, amelyekhez készült magyar felirat), itt persze, hogy belefutok ilyen gyöngyszemekbe, mint ez.
Három főszereplő van, de Lara Dutta a film 31. percében jelenik csak meg, John Abraham még később, az 54. percig nem is látjuk. Úgyhogy addig Sanjay Dutt játékán kell izgulnunk, mármint ha izgalmas 14 évi fogság végignézése, de a rendező semmit sem bízott a véletlenre. Óvatosan adagolja az izgalmakat, nehogy elunjuk magunkat, és jut minden 10. percre frászthozó ijedtség, vagy horrorisztikus foghúzás (brrr!). És mikor éppen torkig lennénk a vérrel és mocsokkal, meg a folyamatosan felbukkanó kérdőjelekkel, akkor megjelenik Abraham, és szépen, egyesével adagolja belénk a szögeket. Nem tudom, milyen lehet a keresztrefeszítés, de valószínűleg közel járok, mármint hasonlatilag. Hiszen tulajdonképpen keresztrefeszíti áldozatát, egyenként veri bele a fájdalom szögeit, és nem csak képletesen, hanem amúgy is. A „pszichopataság” magasiskoláját nyújtja ez a fiú, és láttam már gonosz szerepben (Race 2), de mivel ott annyira agyon volt gyúrva, hogy az nekem egy kicsit már sok, itt sokkal szemet gyönyörködtetőbb látvány egy szörnyeteg kidolgozott, arányos testének nézése (tudom, beteg állat vagyok, na!).
Nem tudok méricskélni, melyikőjük nyújtott jobb alakítást, igazság szerint Abrahamnak könnyebb dolga volt, a gonoszt mindig sokkal könnyebb eljátszani. De mivel szörnyeteget faragott Duttból is, így már ketten vannak. Oké, azonos. Döntetlen. Lara Dutta meg se nem eye candy, se nem viccfaktor, hanem egy jól adagolt ellensúly ebben a könyörtelen, mocskos, és igen, néha egyenesen perverz filmben. Ha utalnom kellene hasonló filmre, akkor leginkább a Table No.21 jár a legközelebb hozzá.
Ja, akinek gyenge a gyomra, ne nézze, némelyik jelenet elég naturalisztikusra sikeredett.